Hírek
Gerelyhajítás története PDF Nyomtatás E-mail
Írta: IAAF   
2009. április 16. csütörtök, 00:00

A gerelyhajítás története

Forrás: Atlétika II, www.magyarsport.hu, Atlétika Oktatása

(Szerkesztette: Béres Sándor, Anyagot gyûjtötte: Tóth Pál, Nemes Tamás, Németh Zsolt, Turcsek Zoltán, Seres Tamás testnevelés szak III. évf.)

 

A dobó számok közül, a gerelyhajítás tekinthet vissza a legrégibb múltra. Dárdaként alkalmazták a vadászó õsemberek. Az ókori görögöknél, mint harci eszköz megtalálható, de az olimpiák mûsorában is szerepelt a pentatlon egyik számaként.A középkorban a gerelyhajítás visszaesett. Érdekes módon, az újkorban, nem a két atléta nemzetnél kezdõdött a gerelyhajítás felújítása, hanem elõször a svédek, majd a görögök rendeztek gerelyhajító versenyt. Svédországban az elsõ bajnokságot 1896-ban rendezték, ahol kétkezes dobást alkalmaztak. A versenyeken célba,- és távolba dobással vetélkedtek. 1906-tól kezdve olimpiai versenyszám volt, ahol fa gerellyel dobtak. A század elején a svéd Lemming volt a legeredményesebb gerelyvetõ, ki két olimpiai bajnokságot is nyert. 1912-ig a gerelyfogásnál a "középfogást" és a "szabadfogást" (végén) alkalmazták.

   A gerelyhajítás fejlõdésében jelentõs szerepet játszott a svédek és a finnek párharca. A svédek elõször egy lépés, majd három lépés alatt vitték hátra a gerelyt. Ezt követte az 5 lépésritmus. 1919-ben a finn Myrra 66,11 m-es eredménye volt a legjobb. Myrra-t tartja az utókor a modern gerelyhajítás megteremtõjének, aki 5 lépés ritmussal oldalt-le-hátra készítette le a gerelyt.

   Az 1930-as években Myrra technikáját a finn Jarvinen tovább fejlesztette. Kialakította a ma is használatos Jarvinen-fogást és a mai napig is korszerû finn gerelyhajító technikát. Jarvinen elsõnek érte el a bûvös 70 m-t és eredményét 77 m fölé tudta emelni.
   A második világháború gátolta a gerelyhajítás tovább fejlõdését, az 50-es években azonban hírt ad magáról. Helsinki olimpián az amerikai Young lett a gyõztes a 73,78 m-es eredményével. Dick Held, maga által készített gerellyel a 80 m-t is túlszárnyalta. Az általa elõször használt gerely, a szer vastagításával jobban ki tudja használni a levegõ felhajtó erejét. A Held-mintára készült gerely széles körben elterjedt, és nagymértékben hozzájárul a jelenlegi eredmények javulásához. A Held-típusú gerellyel dobott a szovjet Lusis 90 m-t, a finn Kinnunen 88 m-t, a norvég Terje Pederson 91,72 m-t, az akkor fantasztikusnak tûnõ világcsúcsot. Az edzés módszerek további fejlõdése hozta az NSZK-s Wolfermann 94,08 m-es 1973-ban elért világcsúcsát.
   Hazánkban 1891-ben már versenyszerûen rendeztek gerelyvetést célba, 1895-ben gerelyvetést távolba dobással. Az 1908-as olimpián Koczian Mór bronz érme szép magyar sikert jelentett. A 60 m-t hazánkban elõször Csejthey Lajos dobta túl. Szepes Béla jobb eredményt ért el és ezzel a IX. olimpián Amszterdamban 2. helyet szerzett. 1938-ban Várszegi József az Európa Bajnokságon 3. lett, és a második világháború után is õ képviselte hazánk színeit a londoni olimpián, hol bronzérmet nyert. Méltó utód volt Kulcsár Gergely, aki a legeredményesebb magyar gerelyhajítóvá küzdötte fel magát. A világon õ dobta túl elõször a 80 m-t. Jelentõs nemzetközi sikereket ért el, Rómában bronz, Tokióban ezüst és Mexikóban újra bronzérmet szerzett, a magyar csúcsot 87,06 m-re emelte. Az õ eredményét szárnyalta túl Németh Miklós 87,20 m-es magyar csúccsal.
A nõi gerelyhajítás az olimpia mûsorában 1932-ben szerepelt elõször. A kezdeti gyõzelmeket, az amerikaiak szerezték: Didrichson, Giindele. Õket múlta felül Steinhauer 47,27 m-es 1942-ben elért világcsúcsa.
   A második világháború után szovjet gerelyhajító nõk törtek az élre. Elõször Majucsája dobta túl az 50 m-t, majd a 60-feletti eredményt szintén elsõnek a szovjet versenyzõnõ, Ozolina érte el. A szovjetversenyzõ nõk az óta is az élvonalhoz tartoznak, kikkel a versenyt csak a román Penes, az NDK-s Lüttge, a magyar Rudasné vette fel a 60-as évek közepéig. Közben az 1968-as olimpiát meglepetésre a magyar Németh Angéla nyerte meg. Õket szárnyalta túl 1972-ben az NDK-s Fuchs 65,06-os világcsúcsa.
   A magyar nõi gerelyhajítás a 30-as években kezdõdött. 1933-ban már bajnoki szám volt. 1942-ben Regdánszky Matild 38 m-t dobott, Rohonci Mária 1946-ban jutott a 40 m-en túl. Antal Márta (Rudasné) fokozatosan fejlõdve került 58 m-es dobók közé és az 1964-es olimpián a 2. helyezést érte el. Ennél még dicsõbb eredményt ért el Németh Angéla (Ránkyné), aki az 1968-as mexikói olimpián 60,36 m-rel olimpiai bajnokságot nyert. Késõbb a magyar csúcsot 60,38 m-re javította.

 

A gerelyhajítás eredményességét befolyásoló összetevõk

elejére

A testi adottságok szempontjából a szer könnyû súlya miatt nem szükséges, hogy a dobó nagyobb testsúllyal rendelkezzék. Alkalmasabb a nyúlánk, magas termet. Elõnyt jelent a széles, erõs vállöv, a hosszú kar, az izületi lazaság és mozgékonyság. A jó gerelyhajítónak, a futó és a dobó mozdulatok gyors végrehajtásához egyaránt rendelkezni kell reagálási,-mozdulatok,-mozgás,-vágtagyorsasággal, robbanékony, gyors erõvel, ún. dobó gyorsasággal. A dobások többszöri végrehajtásához magas fokú állóképesség ún. dobóállóképesség szükséges. A mozgások gazdaságos összekapcsolásához ügyesség, mozgásérzékelés, ritmus és tér érzékelés szükséges. A képességek, készségek érvényesítése sokoldalú pszichikai tulajdonságokkal növelhetõ.
A gerelyhajító teljesítményét, a dobás távolságát - a ferdehajítás útképletével igazolva, - jelentõs mértékben meghatározza a kihajítás kezdõsebessége, mivel az négyzetesen ható tényezõ.
A gerelyhajítás távolságát lényegesen befolyásolja a szer alakja és azok az aerodinamikustényezõk, melyek a szer alakja miatt a dobásoknál mûködnek.

1. A gerely alakjánál fogva alkalmas a repülésre, navigálásra és a közegellenállás legyõzésére.
2. Kihajításkor, helyes állásszög esetén, a kar, kézfej és az ujjak mozgása, a gerely hosszúsági tengelye körül forgó mozgást hoznak létre.
3. Kirepülés után a gerely súlypontjára a gravitáció hat. A légellenállás eredõje a súlypont mögé esik. Ezáltal forgató nyomaték keletkezik a súlypont körül. Ez billenti lefelé vagy felfelé a gerelyt.
4. Ellenszél esetén, a gerely mozgásirányával szemben áramló szél, a szer sebességének nagyságának megfelelõen növeli a szer felhajtó erejét.
5. A hátszél a lendületszerzés szakasza alatt segítõ tényezõként szerepel. Ezáltal a levegõ emelõ hatása kisebb lesz. A hátszél esetén ezért kell a kidobás szögét emelni.
6. A gerely röppályája ballisztikus görbét mutat, ahol a gerely konstrukciója és a külsõ feltételek hatása következtében a felszálló és a leszálló ág nem egyforma.


 

A gerelyhajítás technikája

elejére

A gerely fogása

 

Cél: a gerely biztos fogásával az ujjak hajító erejének a kihasználása. A gerelyfogásnak többféle módja ismeretes. Jelenleg az úgynevezett "Jarvinen" fogás a legelterjedtebb. E fogásmód biztosítja a legjobban hajításkor a legerõsebb ujjak együttes munkáját, és a gerely irányítását.
A gerely fogása a kötésnél történik, a fölfelé fordított, enyhén hajlított tenyér vájulatában (hegedût fogó kézfejre emlékeztet). A középsõ és a hüvelykujj a kötés végénél egymással szemben ráfonódnak a gerelyre. A mutatóujj oldalról támasztva biztosítja a két ujj fogását. A gyûrûs és a kisujj a kötést fogják.

 

A gerely tartása, hordmódja

 

Cél: elõsegíteni a gerely megfelelõ tartásával a lendületes nekifutást, és a gerely könnyû irányításával a kidobás elõkészítését. A gerely tartása a vállövezetben ne váltson ki felesleges izomfeszülést, elmerevedést. A halánték magasságában kell tartani úgy, hogy a gerely hegye rézsutosan elõre, kissé lefelé befelé irányuljon.

 

A gerelyhajítás fázisai

- a lendületszerzés, nekifutás;
- a nekifutás összekapcsolása a hajítással;
- az ívképzés, hajítás;
- a hajítás utáni helyzet.

Lendületszerzés, nekifutás

 

Cél: optimális lendületszerzéssel vízszintes irányú sebességet adni a szernek és kialakítani a kedvezõ kidobó helyzetet. Ezt a dobó egyénenként a képességeinek megfelelõ távolságról, kb. 25-35 m-rõl végrehajtott nekifutással éri el.

A nekifutó mozgás két részre osztható:

1. az elsõ szakasz az indulástól a gerely hátrakészítés kezdetéig tart:

A nekifutás elsõ szakaszát a dobó alapállásból, járással vagy könnyû futással kezdi meg. Majd fokozatosan felgyorsuló futással folytatódik. A nekifutás alatt a gerelyt tartó kéz a gerely hordmódjánál ismertetett tartással, a futás ritmusának megfelelõ kis mozgással, elõre hátra mozgatja a gerelyt. Fontos, hogy a gerely vitele és a futás ritmusa összhangban legyen.

2. a második szakasz a dobást elõkészítõ lépések megkezdésétõl, a kidobó lépésbe érkezésig tart.

A nekifutás második szakasza alatt történik a gerely hátrakészítése. A dobó a gerelyt egyenes vonalú tartással hátratolja a váll fölött. A váll jobbra fordulása a csípõ kismértékû elfordulását eredményezi. A fej a dobás irányába marad. E közben a jobb láb elõre lép a futóhelyzetnek megfelelõ elõrenézõ lábfejjel. A bal váll a dobásirányba fordul, a kar kissé hajlítottan a test elé lendül, elõre nézõ tenyérrel. A következõ lépéskor, a jobb lábon átgördülve, a b et biztosít a dobólépés törzshelyzetéhez. Fontos, hogy a csípõ ne elõzze meg a törzset, a törzs és a támasztó láb egy vonalba legyen. A bal láb mérsékelt térdhajlítással. A gerelyt tartó kéz fölfelé nézõ tenyérrel, váll vonala alatt fokozottabb hátranyújtással könyökben nyújtott karral fogja a gerelyt. A gerely szinte hozzásimul az alkarhoz, a hegye a dobó arcánál van. A jobb láb elõre lépése kissé magasívû, szökkenés szerû. Amikor a bal láb elhagyja a talajt, a jobb láb talajfogása még nem történhet meg. A jobb láb talajra érkezésekor gyorsított mozdulattal megelõzi a súlyvonalát. Miközben a jobbra csavart vállvonal teljesen a dobás irányától elfordul. A bal kar könyökben hajlítva elõre nézõ tenyérrel felemelkedik a mélyebb helyzetébõl a gerellyel párhuzamos. Ez a helyzet elõsegíti a bal váll magas a jobb váll mélyen tartását. Egyenes vonalat kell alkotni. A jobb láb talajra érkezésekor elõre nézõ lábfej, külsõ saroktalprésze érintkezik elõször a talajjal. Az egész talp lenyomódik. A talajfogáskor a jobb láb kissé kifelé fordítása.

 

A nekifutás összekapcsolása a hajítással

 

Cél: a nekifutással szerzett lendület átadása a gerelynek.

 

A hajítás előkészítése, ívképzés

 

A hajítás elõkészítése, ívképzés. A jobb láb a talajfogást követõen térdbõl azonnal puhán utánaenged. A már csökkenõ sebességet engedi tovább a jobb láb, a bal láb kemény, határozott kitámasztásáig. A jobb térdet a dobó a talajfogás után elõre lefelé nyomja, miközben a jobb csípõ megkezdi elõre irányuló munkáját. Ebben az elõreforgató mozgásban támaszt ki a bal láb, lehetõleg laposan. A bal láb kitámasztásakor a bal kar nyitó, a mellkast dobóirányba fordító, a mellizmokat megnyújtó munkája félúton jár. A gerelyt tartó kar nyújtva, hátul a váll mögött. A bal láb letétele megállítja a bal, felgyorsítja a jobb csípõ elõrehaladó mozgását. Ekkor már a jobb lábfej kifelé fordított helyzetben csúszik elõre. A jobb csípõ megnyújtotta a törzs izmait, a bal kar befejezte nyitó mozdulatát, a mellkas a dobás irányába fordult, míg a jobb kar enyhén hajlított könyökizülettel a váll síkja felett, hátul helyezkedik el. Ezt nevezzük ívhelyzetnek.

 

Hajítás

 

Amint az izmok elérték legnagyobb feszülésüket úgy, hogy az egyes izomcsoportok a mozgás folyamán megnyújtották a mozgásba késõbb kapcsolódó izmokat, kezdõdik meg a tulajdonképpeni hajítás. Mint láttuk, a hajítást a jobb csípõ kezdi meg, megnyújtva a törzsizmokat. A törzsizmok már gyorsulva megnyújtják a vállizület izmait. A már nagy sebességgel elõremozgó váll tovább nyújtja a karfeszítõket, amely tovább gyorsulva nyújtja az alkarhajlítókat. A jobb testrész gyorsuló munkájához elengedhetetlen a bal oldali testrész fékezõ és a bal láb emelõ munkája. A talajfogás után a bal láb térde kissé behajlik, de a dobás során kinyúlik. A túlzott térdhajlítást kerülni kell, csakúgy, mint az elõreforduló bal oldalt. Ezek károsan befolyásolják a dobás távolságát. A testnek át kell haladnia a bal láb felett, így a legkedvezõbb a vertikális erõkomponens kihasználása. A gerely sebessége tehát több testrész közös munkájának eredménye. A gerely pályára állításáért viszont fõleg a kar és a kéz felelõs. Fontos, hogy amennyire lehet a kar és a kéz egyenes vonalon, haladjon elõre, és a kiengedés pillanatában a tenyér kifelé fordul, így biztosítva a helyes erõközlést.

A hajítás utáni helyzet

 

Cél: kidobás folyamatában a gerely minél hosszabb úton történõ kísérése és a kilépés elkerülése. A hajítás után a gerely elhagyja a kezet, a kar tehetetlenségénél fogva elõre csapódik. A jobb láb hosszan elõre lép, felhúzott térddel, hogy a test lendületét fékezze. Abban az esetben, ha a hajítás jól sikerült, a dobó a nekifutással szerzett lendületét át tudja adni a gerely gyorsítására, akkor a test hajítás után igen kevés lendülettel rendelkezik. A legjobb dobóknál kb. 2-2,5 m szükséges ahhoz, hogy a bal lábtól a dobó vonaláig a kilépést elkerülhesse.

 

A gerelyhajítás szabályai

elejére

Versenyzési szabályok

1. A gerelyt a kötésnél kell fogni és a váll ill. a dobó felkar fölött kell eldobni. A gerelyt nem szabad forgó mozgással eldobni.
2. A dobás akkor érvényes, ha a gerely egyéb részeit megelõzõen a fémhegy éri el elõször a talajt.
3. Tilos bármely olyan eszköz alkalmazása - két vagy több ujj egymáshoz kötése is -, amely valamilyen módon segítheti a versenyzõt a dobás végrehajtásában.
4. Dobás közben nem lehet kesztyût használni.
5. Nem érvényes a dobás, ha a versenyzõ a kidobáskor testének bármely részével érinti a körívet vagy a körív végeitõl a párhuzamos vonalakra húzott merõleges vonalakat, ill. az ezeken túl lévõ területeket.
6. A dobás érvénytelen, ha a gerely a dobószektoron kívül ér földet.
7. A versenyzõ mindaddig ne hagyhatja el a nekifutót, amíg a szer a talajra nem érkezett. A szer leesése után hátrafele kell elhagyni a kidobóívet.

A kidobóhely

1. A nekifutó pályának minden esetben legalább 30 m hosszúnak kell lennie, de ne haladja meg a 36,5 m-t.
2. A nekifutópálya megengedett legnagyobb lejtése keresztirányban 1:100-hoz, a nekifutás irányában 1:1000-hez.
3. A versenyzõ a nekifutás és a kidobás jelzésére a rendezõk által a rendelkezésre bocsátott vagy elismert (legfeljebb két) jelzõt helyezhet el a pályán.

Gerely

1. A gerely három részbõl, a hegybõl, a testbõl és a kötésbõl áll. A testnek egészében fémbõl kell készülnie, melyhez hegyben végzõdõ fejet erõsítenek. A test felületén nem lehetnek gödröcskék vagy szemcsék, barázdák vagy vájatok, kiszögellések vagy lyukak. A felület nem lehet durva, a festéknek mindenhol simának és egyenletesnek kell lennie.
2. A kötést, amelyen semmiféle bõrpánt vagy vájat nem lehet, körülbelül a súlypont fölé kell helyezni. A kötés olyan vastag lehet, hogy a kötésnél mért átmérõ legfeljebb 8 mm-rel haladhatja meg a gerely legvastagabb pontját.
3. A gerely keresztmetszetének mindenhol szabályos kör alakúnak kell lennie.
4. A gerelyen sehol sem lehet mozgatható rész.
5. Az elvékonyodás mértékének a fémhegy végén olyannak kell lennie, hogy a szög nagysága ne haladja meg a 40°-ot. A fémhegy csúcsától 150 mm-re az átmérõ nem haladhatja meg a nyél legnagyobb átmérõjének 80%-át.

A gerely méretei

 
férfi
nõi
tömege kötéssel együtt legalább
800g
600g
versenyen használjató szer tömege
805-825g
605-625g
hossza
2600-2700mm
2200-2300mm
fémhegy hossza
250-330mm
250-330mm
fémhegy és a súlypont közötti távolság
900-1060mm
800-920mm
test legvastagabb pontjának átmérõje
25-30mm
20-25mm
kötés hossza
150-160mm
140-150mm

 

 

A gerelyhajítás oktatása

elejére

A gerely fogása

A dobókéz középsõ ujja ráfonódik a gerely fa vagy fém testére, közvetlenül a kötés felett és a kötésbe kapaszkodik. Vele szemben a hüvelykujj támaszkodik a gerely testre. A mutatóujj a középsõujj mellett simul a gerelytestre, és támaszával biztosítja a középsõ ujj fogását. A gyûrûs- és a kisujj lazán fekszik a kötésen. Az egész kézfejhelyzet emlékeztet a hegedülõ kézfejre. A gerely kötése a tenyérvájatba fekszik. A fogást úgy gyakoroltassuk, hogy a tanítványok a gerelyt bal kézzel, valamivel a vashegy felett megfogva tartsák maguk elõtt. Jobb kézzel az elõbb elmondottak szerint fogjanak rá a kötésre, s a bal kézzel igyekezzenek a fogásból kitolni a gerelyt.

A gerely tartása, hordmódja

A gerelyt - laza, mégis biztos fogással - a gerelyt fogó kézfej a halánték környékén tartja, a gerely hegye rézsutosan lefelé - elõre kb. a mell magasságáig, s kissé a testközép felé irányul. A tengely tartását is a célszerûség határozza meg, s így végsõ fokon az egyén adottságaitól függõen eltéréseket tapasztalhatunk. A gerely fogása olyan legyen, hogy biztosítsa a dobó számára a legjobb nekifutási lehetõséget, ne okozzon merevséget, feszültséget a fogásban és a kidobásban átmenetkor a tanítvány könnyen tudja irányítani a gerelyt.

A helybõl hajítás felépítése, rávezetõ gyakorlatai

Már az elsõ alkalommal oktatnunk kell a gerely kidobását. Megfelelõ bemelegítés után - elsõsorban a váll- és a könyökizületet, valamint a törzset mozgatassuk át - a hajítás pontosabb végrehajtására a következõ fokozatokat alkalmazhatjuk rávezetésül.

Már a legelsõ dobásoknál is ügyeljünk a következõkre:

· bal lábfej ne nyitottan, inkább rézsutosan befelé fordítva támasszon a talajon;
· a jobb lábfej a gerely hátratolásakor ne forduljon hátrafelé, hanem amennyire merev feszülés nélkül lehetséges, rézsutosan elõre nézzen;
· a hajítást ne a kar dobómozdulata, hanem a jobb testoldal elõremozgásával a jobb váll elõretörése indítsa meg.

A helybõl hajítással kapcsolatban szem elõtt kell tartani néhány dolgot:

· a kiinduló helyzetben a bal kar könyöke és tenyere a dobás irányba nézzen. Ezzel elõsegíthetõ a bal váll magasabb és a jobb váll mélyebb elhelyezkedése.
· az ívképzés végén és a kidobás kezdeti szakaszában a dobó kar könyöke magasabb legyen, mint a kézfej. Enélkül igazi feszülést nem lehet elérni a váll-, a kar-, és a kézizmokban.

A tanár által kiválasztott rávezetõ gyakorlatok során elsõsorban a következõ feladatok megoldását kell elõsegíteni:

· a dobó tudjon a gerellyel jól "bánni", ne okozzon nehézséget számára a gerellyel futás, a gerely dobóhelyzetbe vitele és az elõkészítõ lépések végrehajtása;
· a dobó hajítás közbeni erõkifejtése, a "vonalban" tartott gerely hossztengelyének irányában hasson, s ennek következtében a gerely a megfelelõ pályán repüljön.

Forrás: Atlétika II, www.magyarsport.hu, Atlétika Oktatása

(Szerkesztette: Béres Sándor Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. , Anyagot gyûjtötte: Tóth Pál, Nemes Tamás, Németh Zsolt, Turcsek Zoltán, Seres Tamás testnevelés szak III. évf.)

Módosítás: ( 2009. április 13. hétfő, 06:09 )
 

Pillanatképek

hera18.jpg

TÁMOGATÓINK

HIRDETÉS & REKLÁM

Keresés

hera4.jpg

Honlap Statisztika

Tartalom találatai : 24473

Módosítás: ( 2010. október 10. vasárnap, 18:52 )
 
Téli Dobó OB - Ranglista PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator   
2009. március 10. kedd, 00:00

A 2009-es Téli Dobó OB eredményeire kattintsanak ide.

 

Gerelyhajítás (800 g) férfi

1. Patkó Dániel 85 Szolnoki MÁV 72,10 - a bajnok edzője: Fehér Gábor

2. Hernádi Gábor 90 Bp. Honvéd SE 66,98

3. Hernádi Tamás 88 Bp. Honvéd SE 60,11

 

Módosítás: ( 2009. április 12. vasárnap, 20:27 )
Bővebben...
 


Honlap Statisztika

Tartalom találatai : 511727

GERELY INFOK

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    

  

 

 

   

  

 

 

 

 

 

 

 

 

    

 

    

 

 

Paragi Ferenc Alapítvány

Pillanatképek

vk_kuli.jpg

Keresés

vk_hernadidob.jpg